- Sok boldogságot az esküvődhöz és a babaváráshoz!

- Köszönöm. Vannak napok, amikor boldogságomban át tudnám ölelni a világot. Szinte hihetetlen, mennyire megváltozott az életem az elmúlt pár év alatt. Épp most rendezzük be a közös otthonunkat Brentwoodban, Los Angeles mellett. Már nagyon várom azt az időt, amit ott fogunk eltölteni, igazi családként.

- A ceremónia olyan lett, mint amilyennek korábban megálmodtad?

- Annál is jobb! Június 24-én mondtuk ki egymásnak a boldogító igent. Fantasztikus nap volt. Pünkösdi rózsákból kötött csokrot tartottam a kezemben, miközben édesapám kísért az oltárhoz. A templomban és a bevonulás alatt Ellen, az egyik húgom énekelte az Only Love Remains című dalt. A másik húgom, Susan első koszorúslányként kísért, a karikagyűrűket pedig az unokaöcsém, Jared hozta. A San Gabrielben megtartott esküvőre egyébként mintegy 200 vendéget hívtunk, akikkel az esketés után a Ritz-Carlton Hotelben hajnalig mulattunk. A hófehér drapériákkal borított bálteremben  koktélokat szolgáltak fel, és fehér kanapék szolgálták a vendégek kényelmét. Csodálatos összhatást nyújtott a terem. A másik bálteremben terítettünk a vacsorához, olívazöld terítőket és szalvétákat helyeztünk az asztalokra. Az orchideákkal díszített  ültetőkártyák, a rengeteg gyertya és virágcsokor is megtette a hatását! Lenyűgöző látvány volt!

- Azt mesélik, történt egy kis baki a szertartáson...

- Csak a rosszmájúak mondják ezt! Inkább aranyos pillanatok voltak, mintsem kínosak. Tom ugyanis bekapcsolva felejtette a mobilját, ami az esküvő közepén megszólalt, és csak csörgött, csörgött. Ettől annyira rám tört a nevetés, hogy percekig nem tudtunk továbbhaladni a ceremóniával. Roppant muris volt.

- Azért te is gondoskodtál a derültségről!

- Igen, az eskütétel végén kiegészítettem egy mondattal a hivatalos szöveget. Odafordultam a férjemhez és azt mondtam az Igen, akarom után, hogy …de csak amíg nem kell főznöm. Mindenki nevetésben tört ki.

- Ki tervezte a mennyasszonyi ruhádat?

- Kedvenc ruhatervezőim egyike, Reem Acra. Egy lágy esésű, szépen libbenő szoknyához finoman kidolgozott, pánt nélküli, kristályokkal és hímzésekkel gazdagon díszített felsőt tervezett számomra. Hozzá egy a derekamat körbefogó pezsgőszínű masnit, egy gyönyörűszép fátylat, no és Neil Lane-ékszereket vettem fel.

- Tavasszal kisbabáid születnek. Hogy viseled a terhességet?

- Amióta terhes vagyok, teljesen megváltozott az életem. A testem felett átvették az uralmat a gyerkőcök. Áttértem az egészséges életmódra, mert a picik számára egészségesebb a fehérjedús étkezés, sokat iszom, többnyire ásványvizet. Emellett rengeteget alszom, amire már régóta vágytam.

- Tudom, hogy van kockázata, de mindig is szerettem volna gyereket. Komolyan hiszem, hogy minden rendben lesz. Az esküvőm után a lehetséges kockázatok miatt megvizsgáltattam magam egy klinikán, de szerencsére mindent rendben találtak. Különben pedig örökbe fogadtunk volna egy gyereket. De arra álmomban sem gondoltam volna, hogy ikreim lesznek. Most majd törhetem a fejemet, hogyan kell egyszerre két gyerek kedvében járni. Bár az is biztos, hogy a rengeteg munka mellett kétszer annyi öröm ér majd bennünket. És amiatt sem fáj a fejem, hogy a gyermekem egyedül nő fel, hiszen lesz egy testvére, aki jóban-rosszban mellette áll majd. Mert már most tudom, hogy mindig nagyon szoros lelki kapcsolatban lesznek, akárhogyan alakul is az életük.

- Akkor hát le kell mondaniuk a „feleségeknek” Bree-ről?

- Nem, a sorozatban is terhes leszek. De hogy ki Bree gyermekének apja, az még titok.